Találkoztunk jól sikerült (Spider-Man), kevésbé eltalált (Avengers) és érdekes kísérletekkel (Iron Man VR) is a Marvel szuperhőseit játszható karakterként felvonultató videojátékok sorában. A Guardians of the Galaxy, talán némi meglepetésre, az első kategóriába sorolható.

A Guardians of the Galaxy egy abszolút történet- és karakterközpontú pörgős akció-kaland lett, ami, ha bírja a vas, jól is néz ki. A játék nem kapcsolódik a Marvel Filmes Univerzumhoz, a szereplők arcát sem azok adják, akik az MCU-ban, de számos ismerős helyszínt és a mozikból ismert vendéget láthatunk, sőt, még olyanokat is, akik a képregényekben felbukkantak, de a filmekben nem. Van itt például Nova Corps, Tudástér, Thanos, vagy épp Lady Hellbender.

A játékban Űrlordot irányíthatjuk, de a csapat többi tagjának is tudunk instrukciókat adni, és kérhetünk tőlük segítséget. Az összecsapások közepette utasíthatjuk a banda egy-egy tagját, hogy valamelyik képességüket vessék be, ezek közül mi választhatunk, de békeidőben, egyik helyszínről a másikra tartva is igénybe vehetjük a „szolgáltatásaikat”, például Groot rögtönzött hidat kreálhat fából egy szakadék fölé, Draxre a mozdítható tárgyak áthelyezésében számíthatunk, Mordály technológiai tudását és a szűk helyeken kis méretét tudjuk használni, Gamora pedig szétkaszabolja, amit szét kell. Persze olyan szituációk is előfordulhatnak, amikor nekünk kell társaink segítségére sietni valamelyik gonosz ellen küzdve.

Űrlorddal képesek vagyunk a kézi közelharcra és a lövöldözésre, a csapat többi tagjához hasonlóan vannak fejleszthető skilljeink, és korlátozott idejű repkedésre is van lehetőségünk Peter Quill lábán hordott jetpackjeivel. A csaták bizonyos pontjain elérhetők általam szuperkivégzésre keresztelt pillanatok is.

Egy-egy szakadéknál az is az opciók között szerepel, hogy Drax áthajítja a másik oldalra Mordályt, ami utóbbinak nyilván nem sorolható a kedvenc ötletei közé, és ezt nem is tartja magában. A játék egyik esszenciáját a párbeszédek adják, a csapat tagjai folyamatosan oltogatják egymást, és sokszor különböző alternatíváink vannak arra, hogy milyen választ adunk egy-egy témára.

Űrlorddal szinte bármit csinálunk, rögtön kommentálják a többiek, és sziporkázó beszólásokat kapunk, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Ezen kívül vannak mélyebb gondolatok, a múltból is előkerülnek momentumok, például bejárhatjuk Peter Quill gyerekszobáját.

A helyszínek A galaxis őrzőinek színes, furcsa, lenyűgöző, változatos világához méltók, minimális bejárhatóságot is kapunk, de azért ne egy Assassin’s Creedre számítsunk, alapvetően egy csőben vagyunk végig, amíg 15-20 óra alatt kimaxoljuk a játékot.

A Guardians of the Galaxy legnagyobb erőssége a több összetevőből fakadó hangulata. Az egy pillanatra abba nem maradó párbeszédek, a csaták dinamikája, a világok megjelenése, vagy Űrlord egyik képessége, ami lehetővé teszi, hogy egy-egy összecsapást valamilyen régi nagy slágert hallgatva vívjunk meg.

A rengeteg pozitívum mellett meg kell említeni, hogy a játékmenet repetitívvé tud válni, a harcrendszer korlátjai miatt egy idő után az ellenfélen túl nincs újdonság a csatákban, de az ismétlődést felülírja a hangulat.

Az összecsapások dinamikáját itt-ott meg tudja törni egy bug, például Dweller-in-Darkness ellen küzdve kényelmetlenül éreztem magam, amikor hosszú percekig nem tudtam elmozdulni egy adott pozícióból, bár legalább lövöldözni így is lehetett.

A Marvel’s Guardians of the Galaxy összességében egy rendkívül szórakoztató, hangulatos, az agyat igazán kikapcsoló játék lett, ami a képregény és/vagy MCU-fanoknak kötelező darab.